Napenergia tárolás terén sok változás jöhet: itt tart a piac

A napenergia tárolás megoldásai: mit tud az akkumlátor és az energiatároló rendszerek? 

A háztartási méretű kiserőművek száma nemcsak itthon, de az egész világon egyre dinamikusabban növekszik. Ha hihetünk a szakértőknek, növekedés pedig egyre gyorsabb ütemű lesz: a fotovoltaikusok száma alig harminc év alatt a nyolcszorosukra is bővülhet, mindeközben az energiatárolás és a hálózatfüggetlen rendszerek még gyerekcipőben járnak. De akkor érdemes figyelni az energiatárolók piacát? A világon tapasztalható változások miatt mi azt tanácsoljuk: ismerkedjünk meg velük, mert az energiatárolásé a jövő.

Míg a világon jelenleg körülbelül 25 millió napelemes rendszer termeli az energiát, nyolc év múlva ez a szám akár meg is négyszereződhet. Ezzel párhuzamosan az energiatárolók száma viszont alig nő. Ez köszönhető annak is, hogy a napelemes rendszerekhez integrált energiatárolók egyelőre nemcsak Magyarországon, de a fejlettebb piacokon sem számítanak elterjedtnek.

A statisztikákból kimutatható, hogy Európában 2019-ben a háztartási méretű kiserőművek csupán 7%-át  egészítette ki háztartási energiatároló, miközben a beépített kapacitás egyetlen év alatt 57 százalékkal nőtt.

Vagyis a megújulók által termelt energiamennyiség egyre nő, azonban ezt a mennyiséget a szolgáltatók által üzemeltetett hálózat tárolja el.

A szakértők szerint ez azonban a jövőben változhat, mert míg elmaradnak a hálózati fejlesztések, és egyre nagyobb számban kapcsolódnának napelemes rendszerek a szolgáltatói rendszerhez, a jövőben a kiegyensúlyozatlan átvételi és fogyasztói kapacitás súlyos szolgáltatási problémákat okozhat. 

Másfél éven belül vízválasztóhoz érkezhet a napelemes piac, érkezik a bruttó elszámolás

Nemcsak a fejletlen szolgáltatói hálózat okozhat gondokat a megújulók piacán. A hazai körülmények is egyre jobban kedveznek majd az napelemes energiatárolók iránti érdeklődésnek. Mivel a fogyasztó számára előnyös szaldó elszámolás az új csatlakozók számára 2024-től biztosan megszűnik, helyére egy eltérő fogyasztói díjazás kerül a bruttó elszámolással. 

A napenergia tárolás felé mozdulás kényszerű vagy szabadon választott?

A tendenciákat vizsgálva lassan egyértelmű, hogy egyre nagyobb lesz az ösztönzőerő, ami a napelem rendszer tulajdonosát a szolgáltatótól való függetlenedés felé hajtja.  Erre egy megoldást jelent, ha áramtárolókkal felszerelt rendszerek segítségével oldják meg az energiaellátást.  Ez pedig a szolgáltató számára igen nagy kiesés eredményezne, hiszen a napelemek által termelt árammennyiség 60-70 százalékát nem a termelők fogyasztják el, hanem a szolgáltató használja fel.

Egyenlőre költséges megoldás az energiatárolás, de 2024 után várható változás

Csakhogy az energiatárolók, vagyis az akkumulátorokkal kiegészített rendszerek nemcsak drágák, de gondozást és ütemezett cserét is igényelnek. Jelenleg a szigetüzemű rendszer energiatároló kapacitása az akkucellák elöregedése miatt az évek előrehaladtával egyre inkább romlik. Míg a panelek akár 30 évig is gondtalanul működhetnek, addig az energiatárolók a rendszer működése alatt többször is cserére szorulhatnak. Ez pedig pénzügyileg sem megtérülő befektetés, pláne, ha számításba vesszük, hogy egy 1 kWp beépített csúcsteljesítményű HMKE 1,2-1,4 kWh kapacitású energiatárolót igényel. Ha ezt felszorozzuk a számunkra szükséges mérettel, rájöhetünk, hogy a szaldó elszámolás igazi főnyeremény lehet a fogyasztók számára, hiszen egy energiatároló rendszer kiépítése akár háromszor- négyszer drágább kiépítési költséggel jár, mint egy hálózatba visszatápláló változat.

Csakhogy ez a különbség elsimítható, hiszen hazai energiaárakra jellemző ársapka lekerülésével a 2024 január elseje után megjelenő bruttó elszámolással akár az is előfordulhat, hogy megnövekedik majd az igény a függetlenedésre, és az akkumulátorok iránti már most láthatóan növekvő keresletre a piac stabilabb és minőségibb termékekkel illetve alacsonyabb árakkal reagál majd.

A lítium vasfoszfát akkumulátorok térnyerése, és az egyre csökkenő áruk már ezt az irányt mutatja. Ezért, ha ma még nem is, de 1-2 éven belül eljöhet az a pillanat, amikor már nem az a kérdés, hogy megéri-e energiatárolókba fektetni.  Sokkal inkább az, szükséges-e megtartanunk a hálózati csatlakozást ahhoz, hogy egyfajta „puffertartályt” jelentsen számunkra.